Ahogy telnek a napok, egyre inkább kinyílik a világ. Nekem azért, mert kezdem szépen összeszedni régi életem apró darabkáit. Azokat, amik feltöltenek. Zita pedig megismeri anyukája kedvenceit, felfedezi a világot...

...a reggel, mikor együtt a család. A hűtő tele van finom zöldségekkel. Teszek egy kis zenét, s elkészítem a hozzávalókat a gazdag reggelihez. Lassan visszatérnek azok a momentumok, amelyek feltöltöttek, mikor Zita még nem volt velünk.

Miközben gondolataimat rendezgetem, kislányom békésen alszik mellettem... Hol is kezdjem? Rengeteg élmény, emlék kavarog bennem, s közben minden porcikámmal a jelenre összpontosítok, hogy a lehető legtöbb részletét elraktározzam a szívemben...

Minden élmény, gondolat nem is fér el ebben a bejegyzésben. 
Az első fontos dolog, amire ez a pici lény tanított engem, a türelem. Szükségtelen számokhoz és terveimhez görcsösen ragaszkodni. Ahogy szükségtelen kontroll alatt élni minden percet...
A becsült születés-nap után napokig nem történt semmilyen változás. Valamiért Zita nem akart kibújni. Volt pihenés, hangolódás, beszélgetés a kisbabámmal. Próbáltam meggyőzni, hogy ideje lenne megérkezni, s itt is olyan jó lesz, mint odabenn. Sült a babaváró palacsinta, elkészült a tavaszváró ajtó kopogtató. 

Egy hét türelmes várakozás után az orvosom tanácsára éjszakára beköltöztem a kórházba, hogy másnap reggel burokrepesztéssel elindítsuk kislányunk útját. Éjszaka (ahogy az azt megelőző éjszakákon is) reménykedve vártam, hátha kislányom a természetes indulást választja és nem kell a repesztéssel bíbelődni. Másképp döntött.
Kora reggel, az első februári napsütéssel megtörtént a burokrepesztés, én pedig vártam az igazi fájások megindulására... Percek teltek el, de nem történt semmi... Majd megérkezett az első görcsölő érzés. Végre éreztem valamit! Őszintén örültem ennek az érzésnek, s csak reménykedni tudtam, hogy szépen, ügyesen minden megy majd a maga útján... 
Persze nem akart menni a maga útján, vagyis a méhszáj nem tágult tovább. Ekkor, gondoltam én, szedjük össze az összes magunkba szívott praktikát, s váltsunk pozíciót. Bevetettem az összes praktikát, amik meghozták az eredményt. Olyannyira, hogy a szülésznőm nem akart hinni a szemének. Azok voltak a legmegnyugtatóbb szavak, mikor az orvos a tolófájásokra készített fel.

Kislányunk 2 héttel ezelőtt, egy napsütéses pénteken, 2 óra vajúdás után hangosan felsírva előbújt. Hálás vagyok érte, neki, Istennek, hogy természetes úton világra hozhattam, s a karomban tarthattam hosszú percekig, ahogy azt szerettem volna.

Hálás vagyok Dömötörné Rideg Rozi szülésznőmnek, és orvosaimnak: Dr. Vass Géza Ádámnak és Dr. Szabó Gábornak. Szívből örülök, hogy Zita lányunk megszületése pozitív élmény maradt.

Fotó forrása: Kocsi Gábor - Easy Stuff Photography

"Olyan vagy, mint egy angyal, akit azért küldtek le, hogy megmentsen."
(Részlet a Káosz karácsonyra c. filmből)

E mondat kapcsán döbbentem rá, hány és hány angyal érkezett életembe. Te emlékszel rájuk?

Legyen vidám, hálaadó vasárnapod!

Január 13., péntek. Szentesi Éva születésnapja. Épp Évi könyvbemutatójáról írt bejegyzésemet olvasom, s szemeim előtt megjelenik az a februári este, mikor izgatottan vártuk Évit a Four Points by Sheraton Hotelbe. Nagy öröm volt nekem a beszélgetésünk létrejötte, megvalósult bakancslistám egyik pontja. Behunyom a szemem, visszalépek az időben... Jól emlékszem, tavaly is havazott 13-án. Annyi minden történt még év elején. Kudarccal, feldolgozással és újabb kapaszkodókkal indult az év. Sikertelen terhesség feldolgozása, újabb kézműtét átélése - sok gondolatom forgott akkor élet és halál körül. Foglalkoztatott a gondolat, hogy tudunk-e élni igazán, vagy csak elfolynak szemünk előtt életünk napjai...?! Görcsösen igyekszünk elérni a nagy mérföldköveket az életünkben, - mert ezt tanultuk valahol?
Mi van, ha az élet nem program terv, vagy feladatlista - határidőkkel, számokkal?

A 38. hétbe léptünk. Van, hogy az aktív, gyors babák ilyenkor már kibújnak édesanyjuk pocakjából. Az én kislányom viszont türelmes. Ezzel is tanítja anyukáját, aki mostanáig nyüzsgő, türelmetlen, előre néző nő volt.

Olyan gyorsan elröppennek életünk napjai... Közeli és távoli célokat tűzünk ki magunk elé, s közben robogunk egyiktől a másikig, mintha aktuális feladat listánk pontjait kellene teljesítenünk.
"Wanting is, what keeps us alive". Vajon élünk is, miközben a célhoz vezető lépéseket tesszük meg? Nem száguldunk túl gyorsan? 
Tudatosítjuk a hétköznapjaink apró örömeit?

Gyakorlom a türelmet. Élvezni az apró dolgokat. Egészen jól működik, úgy gondolom. Közben a testem készülődik a nagy napra. A pocakom gömbölyödik, s a testem a terhet nehezebben bírja. Éjszaka meg- megébredek és van, hogy órákig nem jön álom a szememre. Nem aggódom, - próbálom úgy felfogni, mintha készülnék az "éjszakai műszakokra". Van olyan is, mikor a párommal egyszerre ébredünk éjszaka... Lehet, hogy ő is az éjszakázásra készül? :)

Az éjszakai órákat remek könyv társaságában töltöm. A hypnobirthing módszerével foglalkozik, ami a tiszta, nyugodt szülést taglalja. Pozitív szemszögből közelít, arra ösztönöz, hogy ünnepként éljük meg a csodát. 
Sajátomnak tekintem ezt a látásmódot. Megnyugvással készülök a napra, s úgy érzem, mintha az új évem egy második karácsonnyal indulna. Tudom, hogy nagyszerű, örömteli esemény lesz. Kicsit titokzatos is, mert még soha ilyenben nem volt részem. Ezt hívják karácsonynak ugye? Karácsony felnőtteknek. :)

Miközben az ünnepet várjuk, minden egyes pillanatot igyekszem boldogságban megélni. A mai boldogságot a gőzölgő, illatos almás-fahéjas rétes készítése okozta. 

A búcsú megtörtént, 2016-ot elengedtem. Útnak eresztettem az összes kellemetlenségét, visszahúzó energiáját. Átértékeltem az egyes helyzeteket, s tanultam belőlük. Egyetlen emlék maradt róla, amit ebbe a kis hangulatos videóba komponáltam, - nagyon szeretek egy-egy emléket hangulatosan megalkotni..

Ilyen_volt_2016 from katushka on Vimeo.

Laura virág. Hallottál róla?
Rajongok Muszula Timi és kis csapata munkáiért. Minden évszakban megújulnak, más és más témával rukkolnak elő. Ez az aprócska virágsziget a megvalósított álmot képviseli. A "különlegesnek lenni", "minőségit alkotni" érzést. Minden egyes virágkompozíció, kiegészítő, dísz, amit náluk vásárolsz, nagy szeretettel és odafigyeléssel készült. 

2015 tavaszán, nagy levegővétel után belevágtam, hogy megvalósítsam első álmomat. Tudtam, hogy igényeset, egyedit szeretnék teremteni. Ez volt az első biztos pont a Ladies közösség indulásánál. Kissé suta, bizonytalan voltam a fogadtatásban. Előző marketinges munkáimnál vegyes vélemények értek arra vonatkozóan, milyenek lehetnek a kecskeméti Hölgyek. Tehát hátraléptem, s igyekeztem a  belső hangomra fókuszálni. 

Ennek lassan két éve. Sok történést megéltem, ismertem meg nagyszerű Nőket, legtöbbjükkel a mai napig baráti kapcsolatot ápolok. Egy-egy mély beszélgetés után hálát adok és mély tiszteletet érzek, hogy ezek a tehetséges, sugárzó Hölgyek megnyíltak és bizalmukba fogadtak. Hatalmas érzés ezt átélni. S közben, egy-egy klubest szervezésénél próbálok egyensúlyozni a magas színvonal és megfizethetőség között. Úgy, hogy a befektetett energiát sokszor nem is veszem figyelembe...

Visszatérve Timihez, a megvalósult álmához és az egyedi munka értékéhez - egy dologban biztos döntésre jutottam. Ha én arra születtem, hogy értéket, különlegességet teremtsek, s a mögötte álló szándékom jó, nincs kétség, hogy ezen az úton megyek tovább.
Ha hiszel a saját értékedben, s hajlandó vagy ezért kitartó munkát végezni, a siker garantált. Ezt bizonyítja Timi új könyve is. Hosszú idő után elmondhatom, hogy egy remekmű lapul a rózsaszín háttér és aranybetűs borító mögött. Kifinomult fotók, személyes történetek, ínyenc receptek és több DIY (avagy te is megtudod csinálni) ötlet, útmutató díszítésre, kreatívkodásra. Érdemes elmélyülni, olvasgatni a könyvet, s felfedezni az értékeket benne.

Fotók forrása: Laura virág

Ezúton szeretnék köszöneten mondani, hogy részesülhettem ebből az értékből, s hogy színes, eredményes hónapok és évek állnak a Ladies közösség mögött. Külön köszönet kis csapatomnak, Jucinak és Dórinak. Továbbra is izgalmas és vidám időszak áll előttünk.
Ezért érdemes álmodozni, célokat kitűzni, értékelni és ha kell újratervezni - 2017 kezdetén! Sok sikert kívánunk ehhez Neked is!

Úton szüleinkhez az elmúlt karácsonyokra gondolok. Kislány koromban imádtam az ünnepet… Együtt a család, ajándékok, díszes fenyőfa… Csillogó máz vonta be ezt a pár napot, s csak a jó dolgok maradtak meg. Mikor felnőttem, a példás jókislány továbbra is bennem élt. Ajándék beszerzés, gondoskodás, odaadás, szeretet. Igyekeztem úgy szeretni, hogy mindenkinek jó legyen, s közben saját személyiségem elhalványult. Ez akkor tudatosult bennem, mikor a karácsonyi készülődés mellett egy másik szerepre is elkezdtem készülni…életem meghatározó szerepére.

Hiszek abban, hogy egy pici baba oda tud épségben megérkezni, ahol egészséges, biztonságos környezet várja. Az elmúlt évek ünnepei rámutattak erre. Megmutatták, hogy az anyasághoz szükséges megérni. Érdemes kibogozni lelkünkben a kusza szálakat, feldolgozni, elengedni, lezárni. Tisztázni a szerepeket. Türelemre és hitre tanít, valamint elengedni a görcsös akarást. Vannak dolgok, amelyeket nem aggyal, hanem szívvel-lélekkel lehet csak megélni.

Az elmúlt években sokat fejlődtem. Elkezdtem figyelni a belső dolgaimra.  Biztosan tudtam, hogy egyszer én is anya leszek. A “mikor”-t pedig Istenre bíztam. Így lett az idei karácsonyom mindenki karácsonya. Helyet kaptam benne én is, mert szántam időt a belső “megnyugvásra”. Ugyanúgy helyet kaptak benne a számomra fontos emberek.

Időközben a “mikor” kérdés is megoldódott. Kismama vagyok, aki egyre közelebb jár 40. héthez. Nem akarok álszent lenni. Nálam is megjelennek érzetek, pici fájások, amelyek a babavárás részei. Ezeket próbálom megélni, elfogadni. A mindennapok megélésében sokat segít a jóga, meditálás, befelé fordulás, lelassulás. Nem követek sémákat, igyekszem magamra, testemre és a picire figyelni. Nekem ezek az apróságok segítenek a teljes megnyugvásban. Úgy érzem, minden így van jól. Minden kerek… és többnyire rózsaszín. S hogy félelemmel, vagy várakozással telnek az utolsó hetek? Igazából megélem a napokat. Félelem nincs, s türelmetlen várakozás jeleit sem tapasztalom. De miért is kellene? 

Köszönet a fotókért Farkas Viviennek. A frizura Lencsés Dóra munkáját dicséri, sminkes: Varga Fruzsina, stylist: Vajda Alexandra. Itt a 31. hétben jártam. :)

Ha eleganciát keresünk a mindennapokra, vagy egy-egy alkalomra, akkor a legjobb választás a Nefrit stílus. Kecskemét központjában, az Alföld áruház aljában található a bolt. A Nefrit stílus ruháit születésnapi klubestünkön is láthattátok, ezeket a darabokat viseltük Jakupcsek Gabriella társaságában.  

Egyenesen Olaszországból repítik a szebbnél szebb darabokat a kecskeméti nők gardróbjába.  Különleges darabokban nincs hiány, és hozzá értő tanácsokat kapunk az alkatunknak legmegfelelőbb ruhák kiválasztásában, legyen az egy vékony, vagy éppen teltebb testalkat. Azt valljuk, hogy a stílus nem kor, testalkat kérdése.

Fotók: Nefrit stílus