"Egyszer volt, hol nem volt. Nem is olyan rég. A kislányom még túl kicsi volt ahhoz, hogy gyalog menjünk iskolába, így busszal utaztunk. Minden reggel lendületesen vonszoltam őt magam után a buszmegállóba. Minden reggel türelmetlenül lestem az utcát, hogy jön-e már a buszunk. Ő közben lenyűgözve és megbabonázva figyelte a közeli patika kirakatát.

A következő gondolatokat három évvel ezelőtt írtam. Jó újra felidézni, s megbizonyosodni arról, hogy a Ladies hitvallása azóta sem változott. A 2017-es év kislányomról, Zitáról szólt, és szól azóta is. Közben fejlődöm és járom az önismeret újtát, s ez változásokkal jár. Ezt hamarosan a blogon is láthatjátok majd.

Mi, NŐK különbözőek vagyunk. Hajszínben, hosszban, méretekben, státuszban, bőrszínben, olykor véleményben....
Mégis hiszek abban, hogy ha külsőségekben különbözőek is vagyunk, vannak dolgok, amiben megegyezünk. Szeretünk NŐK lenni. Szeretünk fejlődni, másoknak önzetlenül segíteni. Vannak értékeink, amelyekben hiszünk. 
Célokat tűzünk ki az életben... Ezekért a célokért pedig kitartóan dolgozunk.

Van egy álmom. Egy NŐI KÖZÖSSÉG. Egy olyan társaság, ahová öröm tartozni. Ahol a NŐK büszkén tagjai a közösségnek, mert itt megpróbáljuk levetkőzni az előítéleteket. Tagok olyan nyitott, életigenlő, segítőkész és igényes hölgyek, akiket a belső értékek motiválnak s nem a pozíció, munkahely, esetleg anyagi háttér. Akik hisznek a közösség erejében és az őszinte barátságokban.
Kis lépésekben, de bizakodva elkezdtem megvalósítani az álmomat...  

A hétvégén batrátaink házasságkötését ünnepeltük. Picivel később egy másik barátnőmnek megszületett tündéri kislánya. Ezek igazán csodás dolgok az ember életében... Ez a kislány korábban érkezett a földre, úgy látszik, szeretett volna mielőbb testet ölteni...
Azt érzem, egy újabb csodás női teremtménnyel gazdagodott a város...

"A sikeres élethez pedig önismeret kell. Hogy megtaláljuk a ránk való kabátot." Ezzel a gondolattal és Szily Nórával kezdődött el valami nem olyan rég... (A teljes cikk itt olvasható)
 

Oprah Winfrey könyvét olvasom, s a címadó kérdése kicsit zavarbaejtő. 

Mi az, amit biztosan tudok?
Amit tudok, hogy szeretet kell. A melegségre, ölelésre igény van. A nagy, fülig érő mosolyra. Szerintem minden ember erre vágyik alap hangon. Értékelésre, kimondott megbecsülésre. Biztosan tudom azt, hogy egy spontán, szívből jövő ölelés hatamas energiákat szabadít fel.