A legszebb dolog.

2017. február 17. 06:53 - ladies

Miközben gondolataimat rendezgetem, kislányom békésen alszik mellettem... Hol is kezdjem? Rengeteg élmény, emlék kavarog bennem, s közben minden porcikámmal a jelenre összpontosítok, hogy a lehető legtöbb részletét elraktározzam a szívemben...

Minden élmény, gondolat nem is fér el ebben a bejegyzésben.
Az első fontos dolog, amire ez a pici lény tanított engem, a türelem. Szükségtelen számokhoz és terveimhez görcsösen ragaszkodni. Ahogy szükségtelen kontroll alatt élni minden percet...
A becsült születés-nap után napokig nem történt semmilyen változás. Valamiért Zita nem akart kibújni. Volt pihenés, hangolódás, beszélgetés a kisbabámmal. Próbáltam meggyőzni, hogy ideje lenne megérkezni, s itt is olyan jó lesz, mint odabenn. Sült a babaváró palacsinta, elkészült a tavaszváró ajtó kopogtató.

Egy hét türelmes várakozás után az orvosom tanácsára éjszakára beköltöztem a kórházba, hogy másnap reggel burokrepesztéssel elindítsuk kislányunk útját. Éjszaka (ahogy az azt megelőző éjszakákon is) reménykedve vártam, hátha kislányom a természetes indulást választja és nem kell a repesztéssel bíbelődni. Másképp döntött.
Kora reggel, az első februári napsütéssel megtörtént a burokrepesztés, én pedig vártam az igazi fájások megindulására... Percek teltek el, de nem történt semmi... Majd megérkezett az első görcsölő érzés. Végre éreztem valamit! Őszintén örültem ennek az érzésnek, s csak reménykedni tudtam, hogy szépen, ügyesen minden megy majd a maga útján...
Persze nem akart menni a maga útján, vagyis a méhszáj nem tágult tovább. Ekkor, gondoltam én, szedjük össze az összes magunkba szívott praktikát, s váltsunk pozíciót. Bevetettem az összes praktikát, amik meghozták az eredményt. Olyannyira, hogy a szülésznőm nem akart hinni a szemének. Azok voltak a legmegnyugtatóbb szavak, mikor az orvos a tolófájásokra készített fel.

Kislányunk 2 héttel ezelőtt, egy napsütéses pénteken, 2 óra vajúdás után hangosan felsírva előbújt. Hálás vagyok érte, neki, Istennek, hogy természetes úton világra hozhattam, s a karomban tarthattam hosszú percekig, ahogy azt szerettem volna.

Hálás vagyok Dömötörné Rideg Rozi szülésznőmnek, és orvosaimnak: Dr. Vass Géza Ádámnak és Dr. Szabó Gábornak. Szívből örülök, hogy Zita lányunk megszületése pozitív élmény maradt.