Úton szüleinkhez az elmúlt karácsonyokra gondolok. Kislány koromban imádtam az ünnepet… Együtt a család, ajándékok, díszes fenyőfa… Csillogó máz vonta be ezt a pár napot, s csak a jó dolgok maradtak meg. Mikor felnőttem, a példás jókislány továbbra is bennem élt. Ajándék beszerzés, gondoskodás, odaadás, szeretet. Igyekeztem úgy szeretni, hogy mindenkinek jó legyen, s közben saját személyiségem elhalványult. Ez akkor tudatosult bennem, mikor a karácsonyi készülődés mellett egy másik szerepre is elkezdtem készülni…életem meghatározó szerepére.

Hiszek abban, hogy egy pici baba oda tud épségben megérkezni, ahol egészséges, biztonságos környezet várja. Az elmúlt évek ünnepei rámutattak erre. Megmutatták, hogy az anyasághoz szükséges megérni. Érdemes kibogozni lelkünkben a kusza szálakat, feldolgozni, elengedni, lezárni. Tisztázni a szerepeket. Türelemre és hitre tanít, valamint elengedni a görcsös akarást. Vannak dolgok, amelyeket nem aggyal, hanem szívvel-lélekkel lehet csak megélni.

Az elmúlt években sokat fejlődtem. Elkezdtem figyelni a belső dolgaimra.  Biztosan tudtam, hogy egyszer én is anya leszek. A “mikor”-t pedig Istenre bíztam. Így lett az idei karácsonyom mindenki karácsonya. Helyet kaptam benne én is, mert szántam időt a belső “megnyugvásra”. Ugyanúgy helyet kaptak benne a számomra fontos emberek.

Időközben a “mikor” kérdés is megoldódott. Kismama vagyok, aki egyre közelebb jár 40. héthez. Nem akarok álszent lenni. Nálam is megjelennek érzetek, pici fájások, amelyek a babavárás részei. Ezeket próbálom megélni, elfogadni. A mindennapok megélésében sokat segít a jóga, meditálás, befelé fordulás, lelassulás. Nem követek sémákat, igyekszem magamra, testemre és a picire figyelni. Nekem ezek az apróságok segítenek a teljes megnyugvásban. Úgy érzem, minden így van jól. Minden kerek… és többnyire rózsaszín. S hogy félelemmel, vagy várakozással telnek az utolsó hetek? Igazából megélem a napokat. Félelem nincs, s türelmetlen várakozás jeleit sem tapasztalom. De miért is kellene? 

Köszönet a fotókért Farkas Viviennek. A frizura Lencsés Dóra munkáját dicséri, sminkes: Varga Fruzsina, stylist: Vajda Alexandra. Itt a 31. hétben jártam. :)