Beszélgessünk kicsit a halálról. Tudom, kellemetlen a téma. A Ladies közösség hivatása sem az, hogy szomorú dolgokról beszélgessünk. Mégis, miután több szerettemet láttam utolsó napjaiban, megtanultam pár leckét. Azt, hogy az életben a legfontosabb a szeretet. A mosoly, az apró örömök élvezete. Hogy segítsük egymást, önzetlenül. Tudjuk élvezni az életet, mert minden életnek van értelme. S tiszteljük azokat az erős embereket, akik megélték a halálközeli élményt, s tanultak belőle. Nem kell szomorkodnunk az élet apró kellemetlenségei miatt, mert vannak sokkal lényegesebb dolgok az életben, mint a rossz idő hatása, egy kellemetlen helyzet, a külsőnk, vagy a bankszámlánk mérete.
Fotók forrása: Athenaeum kiadó oldala
Mikor rátaláltam Szentesi Évára, történetére és írásaira, tudtam, hogy meg kell ismernem. Ki más, ha nem Ő mesélhet arról, melyek a legfontosabb dolgok az életben. Aki nem ismerné, íme egy rövid bemutatkozás Tőle:
"Rákos vagyok. Pontosabban rákos voltam. Tudom, hogy nem illik ezt így kimondani....nem szívesen beszél róla senki...olyan ez egy kicsit, mikor a szövegben kicsillagozzuk a b...d meg szót Holott az még ugyanúgy b...d meg marad..." Ő egy igazi erős Nő, mert fiatal kora ellenére bejárt egy olyan utat, amit más 60 évesen sem él át. Betegségének ideje alatt naplót vezetett, élményeiből pedig könyv született. Mi pedig ott voltunk ezen a bemutatón, ami ugyanolyan megható és megérintő volt, mint Évi története.
Fotó forrása: Szentesi Éva szerzői oldala
Pár gondolatot emelnék ki a könyvből, amelynek részletét D. Tóth Kriszta is felolvasta.
"2014. április. Én az életet választom. Nem tudom nektek elmondani, milyen érzés egy olyasvalaki mellett feküdni a kórházban, aki képtelen aludni a fájdalomtól. Nem tudom leírni, pedig birtokában vagyok a szavaknak. Testközelből látni a valóságos szenvedést, premier plánból figyelni az élet valódi arcát, rettenetes...
...egészen más perspektívába helyezi mindazt, amit eddig a létezésről gondoltam...
…És most, hogy ennyire közel merészkedett hozzám a halál, egészen mást gondolok az életről. Nem akarok már többé hazudni. Olyanokkal akarom tölteni az időt, akik mellett tényleg nevetek! Nem akarok kalóriákat számolni, sem fizetés emelést és jutalékot. Minden, mit megveszek és megeszek, csak engem szolgáljon - nem pedig a külsőségeket. Nem akarok többé rohanni! Kényelmesen kívánok jönni, menni, úgy, mint az Úri Kisasszonyok. Akik mindig ráérnek és egyenes háttal teáznak. Több könyvet akarok elolvasni a világ irodalmából, mert tényleg azt gondolom, hogy csak egy igazán jó írás adhat valódi szórakozást.
Fotók forrása: Athenaeum kiadó oldala
Még több tiszta lelket akarok megismerni. Olyanokat, mint amilyen Ő volt... ...Úgy akarok főzni, mint a nagyanyám…. És ha majd úgy főzök, mint a nagyanyám, akkor azt fogom gondolni, hogy elégedett vagyok magammal… Mert akkorra már megírtam a történeteket, amiket megakartam írni, s más dolgom nem lesz, csak annyi, hogy az unokáimnak nyújtsam a rétest. A halált pedig,… nem akarom itt látni. A halál csak az élet végén jöjjön. Olyannyira természetesen, mint ahogy reggelente a vállamra dobom a köntöst, vagy friss fürdőt veszek a kádban. Én az igazi életet választom… Az igazi dolgokat. És az igazi embereket. Akik tényleg boldoggá tesznek."
Az est hangulatát Mujahid Zoltán dala fokozta, aminek felvételét itt tudjátok meghallgatni:
Mujahid Zoltán Beside You from katushka on Vimeo.
Bízom benne, hogy a gondolatok, a részlet, s maga a dal, amit Zoltán Évának készített, átadja az est hangulatát, s a lényeget, ami számomra az egyik legfontosabb az életben.
Egy két hangulatfotó is készült, fogadjátok szeretettel:
A WMN-es munkatársak, dedikálás közben. Kriszta, Goti.
WMN és Ladies tagok. Nők, egymás közt.
WMN csapatfotó. Vidáman, lazán - mint mindíg.
Kecskeméti hölgyek a legkedvesebb szerzővel. :)
