Első bejegyzésem az új időszámításban. 22. Ez a szám végigkiséri az életemet. Elsőként, ezen a napon születtem. Majd születtem újjá ismét, sokadszorra... Érdekes, ritka kiváltsága az életnek, mikor egy teljes napig nincs mókuskerék. Nincs munka, nincsenek teendők. Csak te vagy, és az érzéseid. Nincs internet, nincs menekülési útvonal a saját belső gondolataid elől... Esetleg egy könyv, egy ismeretlen "lakótárs".
Egy bölcs barátom szavai jutnak eszembe. "Az életet kampányjelleggel kell megélni..." Az én fordításomban ez annyit jelent, hogy megélni a pillanatot. Órát, napot. Akkor, az adott helyzetben teljesen ott lenni. Így én sem tettem mást.
Utólag tudom, nem véletlen, hogy az újévi tervezés miért váratott magára. Miért nem akartak formálódni 2016. céljai, mindjárt az év elején... Valaki tudta, hogy mikor lesz igazán ideje annak, hogy meglássam, mi fontos igazán ebben ez évben.
Jó ideje közelebb kerültem Istenhez. Azóta folyamatosan figyelek az Ő üzeneteire. Van, hogy remekül megviccel, s mégis közben jelezni próbál. Tanít, hogy merjek bízni. Mert Ő tudja csak, mi a helyes számomra.
Hogy van még mit tanulnom... Ezekhez a leckékhez kapok mindíg elég erőt, mosolyt az arcomra. Innen merítem a lendületet.
S közben kerekednek 2016 céljai is. Az első cél - a mosoly. Mindig legyen annyi életkedv bennem, hogy félelem nélkül, szívből tudjak mosolyogni az emberekre, minden egyes napom során.
A második célom - a merészség. Legyek elég merész kilépni a félelem, a bizonytalanság bűvköréből, ha látom, hogy egy barátom arcáról eltűnt a mosoly. Legyen merszem megkérdezni, mi történt, még ha rögtön nem is értené kérdésemet... S a merészség után legyen nálam mindig egy bátorító mosoly, egy ölelés, ami visszahozza azt a ragyogást embertársam szemébe, ami megfakult kicsit...
Most talán ezek a legfontosabbak. Úgy érzem, ez az élet egyik értelme. Továbbadni a szeretetet. Kimondani, észrvevenni...
...tehát, boldog új évet Neked is, kedves Olvasó!
