Szombati klubestünk vendége Szentesi Évi volt.
Emlékszem a napra, mikor a következő üzenet jött Katától: Szentesi Évi elfogadta a meghívást. Ugráltam örömömben! Igen, ezt így, utólag elárulhatom..

Régóta követem a Rúzs és Tükröt, a Stylemagazint, ahol publikált. Erős, szókimondó nőt ismertem meg a cikkeiből, az első olvasás után szimpatikus volt. Mert vállalja önmagát, az életét, és fontosnak tartja, hogy segítsen a nőtársainak.  
Vidáman érkezett, s közvetlensége, kedvessége végig megmaradt.
Nem csalódtam a megérzésemben, mert nagyon sokat adott az előadás alatt pozitív energiájából.  

Egyezik a véleményünk azzal kapcsolatban, hogy minden betegség lelki eredetű, amit raktározunk: problémák, sérelmek, elfojtott, kimondatlan gondolatok, mérgeznek minket. Ezek elől nem menekülhetsz, vagy kimondod és megoldod őket, vagy váratlanul visszatérnek. Évi esetében, a rák formájában. Senki ne gondolja, hogy nem lehet kigyógyulni belőle, élő példák vannak rá, hogy sikerülhet. Hinned kell önmagadban, a gyógyulásodban, és gyökeresen át kell  értékelned a kapcsolataidat és az életedet. 

Gondold csak végig... 
Rohansz egész héten? Netán van annyi szabad időd magadra, hogy leülj, és elgondolkozz mi a fontos neked? Szánsz időt, hogy mérlegre tedd a hét történéseit, több, mint tíz percben..? Ugye nincs? Mert ott a párod, a gyerek, mert a háztartás, mert ez, meg az, és haladni kell...


Aki éppen a halál torkából vesz egy fordulatot vissza felé,  higgyétek el szakít időt magára, a gondolataira.
"Mikor eljön egy törés az életedben, eldöntheted hogyan fogod fel, a vonat melyik részén ülsz?  
A napos oldalon, vagy a sötéten? Egyik sem lesz egyszerű, de a választás a te kezedben van."

Évinek a humora nagyon sokat segített. "Nagy könnyebbség, mikor a saját nyomorúságodon tudsz nevetni - az átlendít az akadályokon..." 
Talán a legfontosabb: elmondása szerint a gyógyuláshoz vezető utolsó szakasz, a halál elfogadása volt. "...mikor elfogadod, hogy benne van a pakliban a halál, mert úgy érzed innen már nem tudsz tovább menni. Annyira elfogytál már a fájdalomban, fizikailag és lelkileg is, hogy már nincs több erőd. Mindent megtettél, lelkileg is, és minden orvosi segítséget elfogadtál."
 "...a gyógyulás nem azt jelenti, hogy jobban vagy, hanem hogy lemész a legmélyebbre. A gyógyulás fájdalommal jár."

Amikor ezt megértette, megszűnt a haláltól való félelme. Ez olyan könnyedséget hozott az életébe, hogy át tudta lépni ezt az utolsó akadályt és egyre jobban lett. Elmondása szerint sokat köszönhet a betegségnek, nyugodtabb lett, megfontoltabb. Nem éli úgy az életét mint azelőtt.  
"Nem futhatom újra, ugyanazokat a köröket, mert megint beteg lennék, meg kell tanulnom NEMET mondanom."  

Elrepült az idő a beszélgetés alatt, mintha csak egy szempillantás lett volna... Szerintem a legfontosabb mondanivalója az estnek ez volt: figyeljünk jobban oda magunkra, környezetünkre, a lelki békénkre, mert egy életünk van, nem kapunk többet belőle.  
Köszönjük neked Évi, hogy megosztottad velünk tapasztalataidat, tanácsot  adtál és mosollyal töltötted meg az esténket.  

Juci